A fenébe! Letört, észre sem vettem! Hol hagyhattam el?”

Nem mindegy? Azaz, most már teljesen mindegy, hiszen a lényeg, hogy ez a köröm már nem a készlet része… Hiába fizettünk ki tízet, most már csak kilenc van belőle. Nem az egész tört le, csak pont egy akkora rész, amekkorától már nevetségesen néz ki a többi, amikkel semmi baj nem történt, épségben túlélték a mosást, mosogatást, főzést. 

90% rendben, mi mégis csak arra a 10%-ra tudunk gondolni.

Hiába van meg mind az öt a jobb kezünkön, ha a balon egy hiányzik, pontosabban rövidebb… vagy egy centivel. Még akkor is, ha csak a kis ujjunk körméről van szó. De pont most olyan minta volt rajta, aminek annyira örültünk, annyira vártuk, hogy végre meglegyen, és ne mindig az az uncsi pálmafa! És most kilencen van minta, a tízediken meg csak egy része.

A legfontosabb kérdés ilyenkor nem is az, hogy meddig keseregjünk az elvesztett műkörmünk után, hanem, hogy mi legyen a többivel? Kifizettük, de csak egy hétig gyönyörködhettünk benne, most menjünk vissza reklamálni? Nem hiszem, hogy lehetne, vagy maximum egyszer, és következő alkalommal már nem kapunk időpontot a körmösnél. Vágjuk le a többit ugyanolyan hosszúra? De azokkal semmi baj, és olyan szépek… Hagyjuk így? De akkor mit gondolnak a többiek, a kollégák, a barátnőnk, a férjünk? Biztosan első dolga lesz este megjegyezni: „Nyuszi, tudod, hogy letört az egyik körmöd?” Persze, hogy tudja nyuszi, csak azt nem tudta eldönteni, mit tegyen most? Mennyire fontos a körmeibe invesztált pénz? Ilyenkor persze rögtön eszünkbe jut, hogy mi mindent vehettünk volna az árából, ha előre tudjuk, hogy le fog törni. Például egy új pulcsit, vagy elmehettünk volna egyszer a strandra, vagy egy masszázsra, kozmetikushoz, fodrászhoz. A francba, miért kellett ennek letörnie?

A vagányok vállat vonnak, és elmennek a körmöshöz, hogy kijavítsa. Max. nem azt mondják, hogy mosogattak, hanem füvet nyírtak, vagy motort szereltek, azért történhetett meg. A többiek viszont addig reszelik azt az egyet, amíg rövidebb nem lesz, mint előtte. Először úgy tesznek, mintha pontosan így akarták volna, aztán megbánják, hogy ennyit csiszigelték, majd egész nap arra az egyre figyelnek, amíg le nem törik egy újabb… mégpedig a másik kezükön. De persze nem ugyanazon a körmön, hogy legalább szimmetrikus legyen! A napok pedig folyamatos pásztázással telnek: először az egyik majd a másik köröm, majd megint az egyik, aztán a másik. Közben pedig marcangoljuk magunkat, hogy miért velünk történt ez, méghozzá kétszer?

Aztán egyszer csak nem halogathatjuk tovább, és el kell mennünk a körmöshöz, ahol újra színt, mintát választhatunk, mind a tíz körmünkre, és az elkövetkező egy hónapra. Mert a reményt, hogy most majd sikerül az összeset megtartani, a két letört körmünk ellenére sem veszítjük el.

„Akkor jöhet újra a pálmafa, mert az szerencsét hozott, de legalábbis nem tört le…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük